Közösséget írtam, mert számtalan társadalmi csoport alkalmas lehetne ilyen „erő” felmutatására. Jelen esetben a bankok lennének egyértelműen az a kör, amely kitaszítja a nem etikus viselkedést tanúsító társintézményeket. A kódex éppen a bankok viselt dolgainak valamiféle mederbe terelésére jött létre, ha a banki közösség elég erős normákkal rendelkezne, akkor talán eszébe sem jutott volna ez a nevetséges ötlet senkinek.

Nevesítsük a bankok „közösségét”: bankszövetség? Vagy a felügyeleti szerepet ellátó PSZAF?
Mintha a farkast etikai kódex tartaná vissza attól, hogy ne egye meg a bárányt. A profitorientált bankokat sem fogja semmi visszatartani a nyereséget maximalizáló viselkedéstől. Többek között a verseny sem – pedig ez nem etikai kategória.

Keressünk másik „közösséget” – ha már a jog nem nyújt elegendő lehetőséget a bankok ügyfeleikkel szemben történő – etikátlan, kikényszerített erőn alapuló - fellépései ellen.

Erről a jogi útról egy külön cikket lenne érdemes írni, mert létező megoldást jelenthetne….

Mi van a társadalom erkölcsi értékeivel?

Maga az egész társadalom, a magyar lakosság lenne a következő jelölt, erre a normát kijelölő és betartó szerepre. Sajnos az ország romokban hever. Emlékeim és történelmi ismereteim szerint nem találok hasonlóan reménytelen, mélyen kavargó, sötét időszakot, mint ez a mostani – erkölcsi helyzet tekintetében. Voltak háborúk, melyekbe belevitték az országot, voltak diktatúrák, melyekkel szemben azért ott állt egy nép lelkében rejlő, csendes ellenállásban és forradalomban egyaránt megnyilvánuló erkölcsi ereje.

Jelenleg teljes a káosz, mindenki mindenkinek farkasa, megszűntek a közösségek, a vallás nem ad elég erőt, a társadalom pillérét jelentő család elvesztette szerepét, erkölcsi nevelésben játszott alapvető szerepét. A hivatalok, közintézmények, akár a bíróságok és a rendőrség is erkölcsi élet-halál harcot vív, nem lehet azt állítani, hogy ebben az országban egyedül a bankokat kellene etikai kódex segítségével korlátozni, szabályozni. Elkezdhetnénk további kódexeket írni, ha nem tudná mindenki, hogy értelmetlen pótcselekvés ez az egész.

Nincsenek olyan szervezetek, intézmények, csoportok, amelyek bármilyen erkölcsi norma betartását kikényszeríthetnék? Nincsenek.

Mit lehet tenni?

A média szerepe és felelőssége legalább akkora ennek az erkölcsi kiüresedésnek a kialakulásában és fenntartásában, mint a parlamenté, a számtalan, felsorolhatatlanul sok közintézményé. De nem vagyok naív, nem fognak az értékek építésének lassú folyamatában élharcosok lenni.

Az erkölcsöket, társadalmat építő értékeket csak generációkon keresztül, lassan, csodálatos emberek példamutatásán keresztül lehet „felépíteni”. Ez vár ránk, ideje lenne a sziszifuszi munkát legalább elkezdeni.

Forrás: BankWeb.hu