Tavaly a szeretet hiányáról írtam, idén a remény eltűnését érzem katasztrofálisnak. Nem mintha megtanultunk volna szeretetben élni…

De már előre gondban vagyok, hogy vajon mit tudok majd írni jövőre a hitről? Ott vannak aztán igazán nagy gondok - és nem csak a vallás nyújtotta hitre gondolok.

A remény hal meg utoljára

Valóban így van. Idén azonban túl sok reményvesztett emberrel beszéltem és  nem tudtam semmilyen reményt sem nyújtani nekik. Nagy lelki teher öngyilkosság előtt álló anyákkal beszélni, akik éppen elveszítik a házukat és az utcára költöznek a gyerekeikkel. Mit lehet ilyenkor mondani? Hogy ne adja fel, majd a Nemzeti Eszközkezelő megsegíti? Vagy hivatkozzak arra, hogy a gyerekeinek most van igazán szükségük rá? Hiszen éppen magában csalódott és nem hiszi, hogy mint szülő még bármit is képes nyújtani, hiszen megbukott az élet iskolájában.

A reményre pedig nagy szükség lenne, hiszen sokan vesztették el az állásukat, csökkent a jövedelmük, miközben a megélhetés csak drágul. Százezer család esetében van komoly gond a jelzáloghitel fizetésével (90 napon túli késedelem), de a kevesebb késedelemmel fizetők száma is több százezer.  Nekik ki ad reményt? Hol találnak utolsó szalmaszálat, amelybe kapaszkodva túlélhetik a megszámlált napjaikat?

Nem az volt a célom, hogy patetikus frázisokat pufogtassak, de segítsen nekem valaki! Ilyen helyzetben ki nyújt reményt? Fordulhatnak olyan csalókhoz, akik hitegetik őket és elszedik a maradék kis pénzüket vagy az egyházhoz, ahol inkább az imára van már csak erő, mert ennyi bajba jutott emberen az egyházi szervezetek sem tudnak segíteni. Civil segítő szervezetek pedig alig vannak.

Valóban a hit maradna, de abból is nagy az ínség.

Erő az újrakezdéshez

Arra lenne szükség, hogy lehetőséget kapjanak az újrakezdésre. Hogy lássák: van értelme holnap is felkelni és küzdeni, mert az életük vezet valahova, van értelme annak, amit tesznek.

A remény az a jövőbe vetett hit. Az ember csodákra képes, ha látja az utat és tudja, hogy mit kell tennie. De ki tud elég erős lenni út és célok nélkül?

 Megérteni, hogy van élet az anyagi javakon túl. Ez nagyon nehéz, de mindenképpen ez az első lépcső az újrakezdéshez. És valami szilárd talaj ehhez is kell, ami már megint csak anyagból és nem hitből áll -mondatja velem a szkeptikus. De akinek nagy hite van, az képes felállni és a semmiből is újrakezdeni. Elmenni bárhova dolgozni a napi kenyérért és VALÓBAN újrakezdeni mindent a nulláról.

Ahol nincs szeretet, ott boldogtalan és rideg a világ. Ahol nincs remény, ott maga a világ szűnik meg számunkra, hiszen egy napot sem látunk előre, teljes lebénulásban vergődünk. Ahol a hit sem lakozik, ott már a fény is kihunyt….

 Elég a holnapi újrakezdéshez a hit, hogy a GYERMEK megszületett?