A nyugdíj probléma oka egyrészt az egyre növekvő élettartam, másrészt a csökkenő termékenység, gyermekvállalás. A két folyamat eredője egy előre jól látható demográfiai válság, amely a fejlett világ országait kiemelten érinti.

A ma működő nyugdíjrendszer alapelve az, hogy az aktív korú népesség anyagilag gondoskodik az idősekről, ezáltal mintegy viszonozva azt, hogy őket gyermekkoruk idején a mai idősek tartották el. Lényegében tehát egy generációk között oda-vissza áramló, csak időben eltolt transzferről van szó, melyet mindig azok fizetnek, akik éppen arra képesek, és mindig azok kapnak, akik éppen rászorulnak. Tehát a kifizethető nyugdíjak mértéke azon múlik, hogy az idős generáció mennyi „befektetést eszközölt” korábban a gyermekek felnevelésébe. Ennek lesz a „hozama” a gyermekek által felnőtt korukban befizetett nyugdíjjárulék, hiszen ezt lehet az időseknek kifizetni.

És a gondok pontosan itt kezdődnek, hiszen a jelenlegi magyar nyugdíjképlet – melynek alapján az egyéni nyugdíjat megállapítják – két legmeghatározóbb tényezője a szolgálati idő és a megszerzett jövedelem, azaz a nyugdíjasok ellátmánya attól függ, hogy ők aktív korukban mennyi járulékot fizettek be a költségvetésbe.

Az azonban egyáltalán nincs figyelembe véve hogy az általuk gyermeknevelésre fordított befektetés mekkora volt. Márpedig ez egy nagyon súlyos logikai hiba: az elvárt hozam ezáltal teljesen el lett választva a befektetéstől. Bár a nyugdíjrendszer társadalmi szintű fenntarthatósága továbbra is a gyermekneveléstől függ, a várható egyéni nyugdíj mértékére ez a gyermeknevelésre fordított “befektetés” egyáltalán nincs hatással.

Ez a fenti ellentmondás akkor vezet a ma működő felosztó-kirovó nyugdíjrendszer összeomlásához, ha az adott generációnak nem születik elegendő gyermeke. A kisebb mértékű “befektetés” pedig kisebb leendő járuléktömeget eredményez, tehát nem fognak eltartani bennünket a gyermekeink, csak mert mi eltartottuk a mai időseket.

Hiszen nem tud kellő “hozamot” termelni az a befektetés, amelyik nem lett kellően “feltőkésítve” – ha megengedik ezt a hasonlatot nekem. Tehát a nyugdíjak megállapításánál figyelembe kellene venni, hogy ki mennyivel járult hozzá a generációjának kifizetésre kerülő nyugdíj megtermelésében részt vevő fiatalok felneveléséhez.

Tovább a teljes cikkhez >>>