A világ...

A világgazdaság ismét képes növekedni, ha csak a statisztikákat nézzük, akár meg is nyugodhatnánk: minden mehet tovább, túl vagyunk ezen a válságon.

De a részletekben elmerülve sűrű, zavaros lében érezhetjük magunkat, ahol furcsa szagokat érzünk és nem látunk az orrunkig sem. Hát igen... Az államok és a polgáraik eladósodása félelmetes súlyként nehezedik Európára és Amerikára, a pénzügyi rendszerben kisebb foltozgatástól eltekintve semmit sem változott, akár készen is áll egy újabb pénzpiaci sokk előidézésére.

Magyarország...

Idehaza eltelt 20 év úgy, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mint valaha is gondoltuk volna. És nem csak az egymást követő eladósodási, vagyonfelélési hullámokra gondolok, a sok elmulasztott lehetőségre, a szűklátókörű, önző vezetőkre, hanem elsősorban a becsapott és tudatosan elbutított tömegekre. Akik elhitték, hogy minden rendben van és lehet hiteleket felvenni, munka nélkül úgy élni, mint a nyugat teszi.

Elvették az emberektől az a szilárd talajt nyújtó erkölcsi mércét, amely még a vak sötétben is segít az ember tájékozódásában. Gumicsontokat, látszat problémákat kaptunk, elhomályosították a látásunkat. Gyurcsány-Orbán és Megasztár-X-faktor mentén osztódott a társadalom, most pedig a hidegben a kövön ülve merenghetünk, hogy miért nem nyílt ki korábban a szemünk.

A kijózanodás éve volt ez sokak számára. De vajon elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy a gumicsontokat, állami emlőt elhagyva végre a saját lábunkra álljunk? Mindenki, egyenként, a saját életében kell, hogy rendet tegyen és csak aztán keresheti mások társaságát és alkothat valódi, célokkal és erkölcsi feladatokkal terhelt közösségeket.

Miért nem segíti az állam ezt a folyamatot? Miért olyan nehéz megtisztulni és új életet kezdeni?

Mert a félelem az úr. Inkább elhisszük a látszat világot, csak ne kelljen szembesülnünk azzal, hogy fogyasztó gépek, apró alkatrészek vagyunk egy világméretű és katasztrófába vezető játékban.

Újév. Kell nekünk fogadalom?

Nem vagyok híve a fogadalmaknak. Ez a gyengék játszadozása, akik egy napig elhiszik, hogy képesek a változásra. Aki erős, az eldönti és holnap már nem gyújt rá. A gyengéknek kell az újévi fogadalom, a hit, hogy holnap jobb lesz - úgy hogy ne kelljen érte tenni semmit.

Mégis olyan jó lenne látni, hogy legalább ilyenkor tiszta, éles kép áll előttünk és képesek vagyunk legalább az irányt jól belőni!! Ha eddig eljutunk, akkor a fogadalom már nem is számít - fontos, hogy egy pillanatra fellibbent a fátyol és megláttuk a rettenetet, ami vár ránk. Ha ez nem elég ahhoz, hogy végre tegyünk valamit, akkor minden más hiába, győzött a Nagy Testvér.