Sok gazdag emberrel találkoztam már, így bízvást állíthatom, hogy kevesen képesek a sok pénzükkel a nyugalmat és bizonyosságot “megvásárolni”. A sok pénz is lehet felelősség, feladat, származhat belőle nyugtalanság, napi gond, és azt látom, hogy a pénzből sosem lehet elég. A vagyon is járhat feladatokkal, kötelezettségekkel és félelmekkel.

Többnyire mindenki milliomosnak születik: időmilliomosnak. És életünk során nem teszünk mást, mint ezt a hozott vagyont osztjuk be, használjuk fel különböző módon. A legtöbben pénzkeresetre, pénzköltésre szánják az alváson kívüli idejüket. Akik hitelt vesznek fel, azok a mai pénzért adják el az idejük (jövőbeli munkájuk) jó részét.

Szerencsés ember az, aki olyan munkával keresi meg a pénzét, amit szeret. A legtöbb ember nem ilyen szerencsés, és sok pénzt örökölni is kiváltság. A legtöbb ember számára a pénzhez csak negatív gondolatok társulnak, nem véletlen, hogy egyre csak terjednek azok a képzési formák (tanfolyamok, könyvek, videók, csoportok), ahol a pénzhez való viszonyunkat próbálják megváltoztatni. És a különböző életmód, étkezési és szabadidős tanácsok, programok is előbb-utóbb beleütköznek a szokásos pénzügyi “kérdésekbe”.

A pénzről nem lehet érzelmek nélkül beszélni, mint ahogy viszonyulni sem lehet hozzá anélkül. Az életünket (időnket) áldozzuk arra, hogy pénzt keressünk, amivel aztán a legalapvetőbb szükségleteinken túlmutató vágyainkat, élvezetünket és álmainkat elégítünk ki. A legfontosabb és legemberibb dolog pedig az, hogy biztonságra vágyunk, gondoskodni szeretnénk szeretteinkről, gyermekeink jövőjéről.

Rossz a kapcsolatuk a pénzzel, a rossz kapcsolatokból pedig menekülni szoktunk. Hányszor hallottam már ügyfelektől, hogy nem szeretnek a pénzügyekkel foglalkozni! A rossz hírem az, hogy ebből a kapcsolatból nem lehet kilépni és az egyik legrosszabb döntés, ha teljesen másra bízzuk a pénzügyeink intézését (legyen az rokon, házastárs, vagy tanácsadó).

Az első dolog, amit a pénz kapcsán már gyermekfejjel megtanulunk, az az, hogy a pénzért meg kell dolgozni, a szüleink ezzel töltik a legtöbb időt. Aztán elkezdünk pénzt elrakni különböző céljaink megvalósítására: megtanuljuk a “spórolás” jelentőségét, ami igazából az életünk legfontosabb “tananyaga”. Megtapasztaljuk, hogy nem kaphatunk meg mindent azonnal, várnunk és pénz félreraknunk kell a célok elérése érdekében. Nagy hiba, ha egy szülő mindent azonnal megad a gyermekének…

Felnőtt fejjel is megtanuljuk, hogy szükségünk van pénz-tartalékra. Az élet már csak olyan, hogy váratlan események sorozatából áll. Ezekre nem lehet máshogyan felkészülni – mivel váratlanok és beláthatatlanok -, mint tartalékok képzésével. Ezért kell jól meggondolni a hitelfelvételt, mert ott kényszerpályára kerülünk: a keresetünk (erőforrásaink, időnk) jelentős részét kényszer utak határolják.

A pénztől a legtöbb ember a biztonságot, szabadságot várja. Aztán körülnézve azt látom, hogy a gazdagok jelentős része munkamániás, nem tud leállni, nem tudja a pénzt, a szabadságot élvezni, inkább a pénz rabjává válik.

A pénz birtoklása pedig szabadságot kellene, hogy adjon, hiszen úgy gondoljuk, hogy akkor azt csinálunk, amit csak szeretnénk. Elutazhatunk bárhová, megvehetünk bármit. Azt gondoljuk, hogy kizárólag pénz kell ahhoz, hogy szabadnak érezzük magunkat – pedig rossz úton járunk.

A XXI.században nagy luxus (de talán mindig is az volt) csak úgy élni bele a világba. Szerintem az életünk egy nagy iskola, és aki nem járja ki az egyes életszakaszokhoz kapcsolódó “osztályokat”, az örökké elégedetlen és boldogtalan lesz – akármennyi is a pénze.

Meg kell tanulnunk azokat a “szabályokat”, leckéket, amelyek segítségével rátalálunk a saját utunkra: a munkánkat szeretve, életünket teljessé téve, minden szeletét megélve teljes életet tudunk élni – és ez nem a pénz központi szerepével történik, megvalósítható “átlagos” jövedelmi viszonyok közepette is! Az életünk során változik, hogy ugyanannak az embernek mit jelent a pénz. Változik a helyzetünk, a céljaink, a pénzhez való viszonyunk is.

Nem kell összeesküvés elméleteket gyártani ahhoz, hogy a pénz-hatalom viszonyát tisztán lássuk. A mások sorsa feletti rendelkezés, a többséget érintő döntések meghozatalának a joga mindig együtt járt a hatalom gyakorlásához szükséges erőforrások (amelyek pénzben mérhetőek elsősorban) birtoklásával. Aki nem rendelkezik elegendő pénzzel, pénz felett, az nem tudja a hatalmat gyakorolni.

A gond ott van, ha a hatalom gyakorlása nem jelent felelősséget csak jogokat az azt gyakorlók számára. A hatalom-érzet csodálatos dolog lehet. A halandó ember megtapasztalhatja általa, hogy ura tud lenni mások életének, olyan eszközök, erők felett rendelkezhet, amely már “ember feletti” és ezért roppant veszélyes és tévutakra vezetheti a hatalom egyedüli gyakorlóját. A legtöbb ember halálát okozó hatalmasok mind meg voltak győződve róla, hogy jó ügy érdekében áldoznak fel életek millióit.

Életünk során a boldogságot keressük. Mást és mást jelent ez különböző embereknek és életünk során is állandóan változik, hogy mitől érezzük magunkat boldognak. De az biztos, hogy a pénz szerepet játszik a boldogság keresésében. Sokan hiszik, hogy boldogságuk egyedüli akadálya a pénztelenség, mások vagyonosan is boldogtalanok.